A varázslat földjén: 1 fejezet(az én váram) 7. oldal

- Az apád büszke lenne rád.
-Köszönöm uram
-Mára már véget ért az iskola számodra. - Mondta majd eséltált.
Ameda fogta a tarisznyáját és készült haza menni, mikor meglátott egy öreg embert aki gyanusan sétálgattot és minden második lépésénél Amedára nézett. Ameda követte addig míg az ember hirtelen hátrafordult.
-Szia Ameda
-Honnan ismer engem?
- Az én nevem Abagta és onnan tudom a neved hogy hallottam ahogy a tábornokal beszélsz.Ne bízz benne.
-Ki vagy? Miért akartad Hogy találkozunk?
-Nyugalom Ameda. A nevemet már tudod, de a foglalkozásomat még nem-Széles vigyor telepedett a ráncos arcára. Ráadásul úgy nézett ki mint aki a botja nélkül nem tud élni. Petig úgy járt mint aki még csak tíz éves-én kereskedő vagyok.
-Milyen kereskedő?
-Az nem lényeg. Mindig mást..
-Remek
-Nem fejeztem be! Én az ogréknak szállítók ételt, italt.
-Micsoda! Áruló!! - Ameda felemelte a kezét és egy kimondta a Csabda varázsigét:tűzkereszt! Egy órási tűzből készült kereszt emelkedett ki a föld bölcs, és készült elkapni az öreget. Az öreg felemelte a kezét és egy újjal szét pollasztodta a fénylő keresztet.
-Az áruló köztünk jár, de nem én vagyok az.
És eltünt