A varázslat földjén: 1 fejezet(az én váram) 1-2 oldal

1. oldal

Sötét volt. A hold fénye mindenkit elálmosított. Csak egy kisgyerek nem tudott aludni az izgalomtól.
-De anya hogy aludjak ha tudom hogy apa holnap már itthon lesz .
-Kisfiam. Kérlek aludj.Igaz apád holnap haza jön,de gondolom nem akarod álmosan várni őt igaz?
-Jó alszok,de ugye tényleg hazajön?
-Fiam apád egy nagyon jó mágus, és vitt magával farkasokat.
Hát igen az anyai érvelés mindent legyőz.A kisfiú elaludt ,mégse volt senki aki jobban várta volna a napalt mint Ameda. Hisz ez volt a fiú neve. Ameda a varázsvilágban élt , szó szerint egy nagy várban. Apja lovag illetve varázsló, anyja tanárnő a Varázsló képző szakiskolában. Ameda apja a várfalon kívüli harcban vett részt , a harc az ogrék és a varázslók között már három évtizede tart. Ameda mindig arról álmodozott hogy egy nap megvédi hazáját az ogréktól akár az élete árán is.Ugyanis az ogrék bármilyen formává áttudták alakítani a követ épp ezért készült a várfal vasból és ezért olyan veszélyesek az ogrék




2.oldal



()

A nappal elérkezett szép lassan mindenki felébredt birodalomban. Ameda amint felébredt érezte hogy dübörög a föld és ezt csak egy dolog okozhatta: nyílik a kapu !
Gyorsan leszaladt a lépcsőn és egyenesen a anyukája szobájába futott. Gyönyörű hej volt ez a szoba: sötét medveszőr szőnyeg amit maga az apja csinált, három szekrény: egyikbe ruhák másikba varázsló könyvek és a harmadikba pedig bársony bőr csizmák.
A szoba végében egy Ameda méretű ablak amin a nap pislákoló fényei sütnek be. Ameda anyja még aludt, viszont Ameda nem tudott tovább várakozni: Felugrott az ágyra és szép halk nyöszörgésével költötte anyját.
-Anya megjött apa a kapuk kinyíltak!
-Jól van szívem menjünk.
Ép hogy ezt kimondta már nyílt is az ajtó és egy csilingelőhang csapta meg a fülüket
-Itt vagyok!